GARABONCIÁS SZÍNTÁRSULAT

Színtársulatunkat az az igény hozta létre, hogy az iskola alapítványát támogató szülőknek és szervezeteknek egy kulturális est formájában mondjunk köszönetet. A kezdetben tanárokból alkalmilag összeverbuválódott csoport mára jelentősen átalakult, a tanárok, tanítók, iskola titkár mellett családtagok, „szimpatizánsok” is tagjai a társulatnak. Évről évre fejlődtünk és egyre komolyabb és igényesebb produkciót állítottunk színpadra. A kezdetben iskolai keretek között rendezett előadásokat az utóbbi időben már akkora érdeklődés övezte, hogy kinőve iskolánkat a Petőfi Sándor Művelődési Központ fogadott be bennünket, ahol a színházterem lett az előadások új helyszíne. Itt már technikailag is profi körülmények között tudjuk színpadra állítani az újabb produkciókat.

Fejlődésünk következő állomása, hogy 2008- ban a társulat egyesületté szerveződött kettős céllal: egyfelől színházi előadások létre hozása, másfelől színházi nevelési foglalkozások szervezése gyerekek, fiatalok és felnőttek számára.

ELŐADÁSAINK:

2008. La Mancha lovagja (Wassermann – Leigh)

2007. 3:1 a szerelem javára (Szilágyi – Kellér)

2006. Egy csók és más semmi (Halász – Eisemann – Békeffi)

2005. Anconai szerelmesek (Vajda Katalin – Fábri Péter- Valló Péter)

2004. Erdei kalamajka (Kerényi Miklós Gábor)

2003. Ibolya (Molnár Ferenc)

2002. Úri jog (Heltai Jenő)

2001. Pipin O’hirson – Schwarz)

2000. Vöasö (saját ötlet nyomán)

1999. Biobanya (meseparódai)

A GARABONCIÁS SZÍNTÁRSULAT SZÍNHÁZI NEVELÉSI FOGLALKOZÁSAI

A színházi nevelési foglalkozásokról

A színházi nevelés azért került a látóterünkbe, mert a társulat pedagógiai és drámapedagógiai végzettségű tagjaiban felmerült az igény, hogy a színházi előadások mellett színházi nevelési foglalkozásokat is létrehozzon.

A színházi nevelési program egy színházi előadásból és a nézők – általános iskolai vagy gimnáziumi esetleg felnőtt csoport – aktív részvételére épülő feldolgozó részből áll. A foglalkozásokon gyakorlott pedagógusok színész-drámatanárként mindig egy osztálynyi csoporttal dolgoznak. Az előadást megelőző, megszakító, vagy azt követő feldolgozó részben a résztvevők színházi eszközöket, munkaformákat használva, gyakran szerepbe bújva, megélt tudást szerezhetnek az adott problémakőrről. A résztvevők számára lehetőséget teremtünk, hogy biztonságos környezetben tegyék próbára és alakítsák értékrendjüket, hogy egészséges, szociálisan gondolkodó tagjai lehessenek társadalmunknak. A foglalkozások a résztvevők számára ingyenesek.

Honfoglalás

Játszószínházi foglakozás 3. és 4. osztályos tanulók számára

A Honfoglalás történetét feldolgozva megismerkedünk elődeink életmódjával, viszontagságos vándorlásával az áhított haza felé vezető útján. A játék során elgondolkodunk arról, hogyan lesz emberek csoportjából egy célért küzdő és összefogni képes közösség. Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie annak, aki magára vállalja a vezető szerepét és felelősségét, hogy népe eredményesen vehesse fel a harcot a fenyegető veszéllyel szemben?

Tréfa

Színházi nevelési foglalkozás 8. 9. és 10. osztályos fiatalok számára

A foglakozás a fiatalok társas kapcsolatait próbálja körüljárni, különös tekintettel a kortárscsoport befolyásoló szerepére. A címe Tréfa. Mi vonz bennünket egy közösségben és mit vagyunk hajlandóak megtenni azért, hogy az befogadjon, elfogadjon bennünket. Mi indukálja az egymás sérelmére elkövetett viccelődéseket, hol van ennek a határa? Meddig tréfa és mikor megy át durva bántalmazásba. Minden részvevő, elkövető (k) és áldozat (ok) ugyanott húzzák- e meg a határt? Ki tudja befolyásolni a durvuló eseményeket csoporton belül? Van- e külső személy, erő, ami hathat a csoport életére?

Ridegtartás

Színházi nevelési foglalkozás felnőttek számára

A foglalkozást kifejezetten szülőknek szánjuk. Olyan osztályok vagy évfolyamok szülői közösségét várjuk a programra, akik hajlandóak ezen a rendhagyó „szülői értekezleten” részt venni. Fontos, hogy vagy egy osztály vagy legalább egy évfolyam szülői csoportjából kerüljenek ki a részvevők, hogy legyen olyan momentum, ami alapján közösséget alkotnak. Lényeges az is, hogy a korosztály, amelyet nevelnek, azonos legyen, hogy a gyermekeikkel kapcsolatos problémák, kérdések alapját képezhessék a közös gondolkodásnak.

Szeretnénk a szülőket szembesíteni óriási felelősségükkel, amelyet gyermekeik életében játszanak, valamint ennek a családon túlmutató voltával. Hiszen a gyerekek majdan egy nagyobb közösség, a társadalom részesei lesznek. Persze nem számon kérni akarjuk a szülőket és fejükre olvasni bűneiket – erre semmiféle jogalapunk nincs –, hanem magunk is szülőként és pedagógusként, megvizsgálva néhány helyzetet szeretnénk elgondolkodni és elgondolkodtatni.

A foglalkozások helyszíne:

Petőfi Sándor Művelődési Központ

József Attila Stúdiószínpad

A foglalkozások időpontjai

(kedd délelőttönként 9.30 – tól 11.30 – ig)

Október

7. Tréfa

14. Honfoglalás

21. Honfoglalás

28. Honfoglalás

November

4. Tréfa

11. Tréfa

18. Tréfa

25. Tréfa

December

2. Tréfa

9. Tréfa

16. Tréfa

A Ridegtartás című foglalkozás időpontját a részvevő csoporttal történő egyeztetés során határozzuk meg.

Bejelentkezés a foglalkozásokra:  

06 – 70 – 94 – 38 - 710

NÉPTÁNC

Az ókori görögök a legősibb tradicionális művészetnek tartották a táncot. Jó érv volt a tanítására, hogy a harctéren is hasznosítható, hiszen amellett, hogy formálja a testet, erősíti és növeli az állóképességet. Ezen kívül fejleszti a memóriát, ügyesebbé, sőt erkölcsnevelő hatása révén jobbá is tesz. Ezek a dolgok több mint 2000 év elteltével is igazak. Csak a körülmények, az emberek és a módszerek változtak. Napjainkban leginkább. Hiába kötnénk az ebet a karóhoz - hiszen egyszerűbb megoldás azt gondolni, hogy csak a régi jól bevált módszereink vezetnek eredményre – nem marad a végére se karó, se eb. Helyette be kell magunkat és tanítványainkat vezetni a kompetenciák világába, hiszen nem csak az a lényeg, hogy MIT tanítunk, hanem az is, hogy HOGYAN? A tanulandó gyermekjáték-néptánc-népzene anyag a hagyományban öröklődött és csiszolódott, sok-sok korszak rostáján átjutó, értékes matéria. Mozgásanalitikai szempontból a legtermészetesebb mozgásformák összessége. Énekkel, zenével és mozgással telített tevékenység, ami nem csak érzelmekkel serkenti az agy működését, hanem változatos hallási, látási és mozgási ingereivel aktivitásra is készteti azt. Az énekes játékokkal és a tánchagyomány életre keltésével olyan gyakorlási folyamatban vesz részt a gyermek, amely mozgási képességeivel egyidőben értelmi képességeit is fejleszti. Nemcsak a dalok szövegét és dallamát kell megjegyeznie, hanem ehhez kapcsolva egész sor különböző mozgásformát. Ugyanakkor szükségszerűen ügyelnie kell az egyenletes járásra, a kör megtartására, a párjára, a pontos ritmusra és metrumra, a térformákra, a térirányokra, a néptáncmotívumokra, a gesztusokra, a zenére, a mondókákra és rigmusokra… Ha nem tenné, megbontaná a játék és tánc menetét, az együttes mozgás örömét. Kodály az éneklést tartotta a zenélés legtermészetesebb módjának, ez pedig legtöbbször játékhelyzetben történik. Nincs ez másképp a tánctanulásban sem. Kiindulópont a JÁTÉK! Az énekes-táncos játékok fejlesztik a gyermek ritmusérzékét, harmonikus mozgását, a gátlásos gyermek is felszabadul a játék lendületében és motiválódik. A gyermekek a népi játékok közben tapasztalatokat gyűjtenek, újra és újra átélik az énekeket és a mozdulatokat. Ezeken a tapasztalatokon keresztül zenei és táncos anyanyelvvé alakul ez a kifejezési mód. De, minthogy anyanyelvünk tanulásának, az olvasás és írás elsajátításának is számtalan módja van, így a néptánctanulásban is lehetőségünk van alkalmazni a korszerű néptáncpedagógiai tendenciákat, a modulrendszerű tananyagszervezést, a csoportban való gondolkodást, a tehetséggondozást, az improvizációt, kreativitást, testtudatot és csoportos kommunikációt stb. fejlesztő drámapedagógiai játékokat ugyanúgy, mint a művészetpedagógia által javasolt projekt szervezési metodikát. Ahhoz viszont, hogy az archaikus néptánckincs ne archaizálva váljon táncos anyanyelvvé, már nem elég a hagyományos demonstráló-imitáló, kizárólag táncos elemeket, vagy a tánctanító, adatközlő mozgását rekonstruáló folyamatokat adaptálni. Nem lehet a tánctanulás kizárólag betanítási élmény, fontos, hogy a tanulók számára mozgásélmény legyen, a mozgás minőségének fejlesztésével, analizáló-szintetizáló metódussal, amiben már nem a repetíció és a gyerekek kreativitását blokkoló információtömeg rögzítése a lényeg. Az analizáló-szintetizáló módszer alkalmazásakor az információk megértése, a probléma strukturálása és az individualizmust erősítő kreativitás és játékos mozgástanulás kerül előtérbe. A kompetencia alapú művészetoktatásban meg kell a gyerekeket tanítani másképp gondolkodni, úgy értelmezni a dolgokat, ahogy odáig még sosem, asszociálni, felszabadulni a kreativitásban, aktivizálni az alkotó készséget, kifejezési lehetőségekre, mozgáskomponálásra és a mozgásvariációs lehetőségek összefűzésére biztatni őket. Így lesz a kulcskompetenciák orgánuma mentén a pedagógiai munkánkban cél, struktúra és távlat. Nem csak táncot kell tehát tanítunk, hanem a táncon keresztül a maradandó pozitív életminőség lehetőségét, ami felnőtt korban a problémamegoldó vagy döntési képességben, a közösséghez tartozásban, a folyamatok tervezésében, a tudás felhasználásában, az élethosszig tartó tanulás igényének kialakításában, az együttműködés és kommunikáció során, az önművelési és önértékelési kompetenciákban, tehát az életvezetési és mentális színtéren fejtheti majd ki jótékony hatását. Tanítás közben természetesen nem feledkezhetünk meg magunkról sem. Fontos, hogy jól érezzük magunkat a tanítványaink között, hiszen mi vagyunk a közvetítők, rajtunk keresztül, általunk és velünk együtt inspirálódnak a tettek, motiválódnak a művészi szándékok és születnek a kreatív ötletek. Legyünk példaképek életvitelünkkel, műveltségünkkel, pszichés és testi egészségünk gondozásával. A pozitív hozzáállás, a lelkesedés, a dicséret és a humor mindig segítőtársaink lehetnek…kompetenciákon innen és túl.
Benedek Krisztina néptáncpedagógus, táncelméleti szakíró

Hagyományőrző Kézműves Program

Iskolánk jellegzetes és különleges színfoltja a Hagyományőrő Kézműves Program. A Pedagógia Programunk kiemelt és meghatározó része is egyben.

A gyerekek a kézműves órákon megismerkednek a jeles napok ünnepi szokásaival, a természetközelben élő emberek mindennapi, évszakok által meghatározott tevékenységeivel és a népi kismesterségek alapjaival.

Agyagoznak, szőnek, fonnak, textilből játékokat, használati tárgyakat készítenek, megtanulják a gyöngyfűzés különböző technikáit, nemezeléssel labdát, tarsolyt készítenek, a termések, növények felhasználását is megtanulják.

Kipróbálhatják a különböző hagyományos gyertyakészítési módokat, a különböző tájegységek tojásdíszítő hagyományait és ha lehetőség van rá, a bőrrel, vesszővel való munkára is sor kerülhet.

Az alsó tagozat első négy évében ugyanazokkal az anyagokkal dolgoznak a gyerekek, de egyre mívesebb, munkaigényesebb tárgyakat készítenek. Törekszünk arra, hogy ne öncélú dísztárgyakat, hanem játékokat, használati tárgyakat készítsünk. Kizárólag természetes anyagokat használunk, védve ezzel a természetet, környezetet. Ezen kívül megtanulják a gyerekek azt is, hogy a műanyagok, környezetkárosító anyagok nélkülözhetőek, és a saját kezük által készítette játékszer sokkal nagyobb öröm, mint a készen vett.

A kézműves, hagyományőrző, néprajzi ismereteket közvetítő órákon a gyerekek szinte észrevétlenül megismerik múltunkat, a népi kultúránk felbecsülhetetlen szellemi és tárgyi értékeit, ezzel élővé teszik, őrzik és továbbéltetik a magyarság évezredes hagyományait.

A gyerekek körében nagyon népszerű ez a tantárgy, szinte kivétel nélkül a kedvencek között szerepel. A szülők örömmel fogadják, hogy gyermekeik ilyen jellegű tevékenységekkel foglalkozhatnak az iskolában.